A 20. századi magyar történelem egyik legnagyobb töréspontja kétségtelenül a trianoni békeszerződés volt, amely nemcsak területeiben, hanem lelkében is megcsonkította Magyarországot. Balázs D. Attila és Pataki Tamás Elrabolt Hungária című kötete nem a klasszikus történelmi elemzések vagy politikai állásfoglalások útján kíván emléket állítani az egykori Nagy-Magyarországnak, hanem egy különleges műfajon – a századelős képeslapokon – keresztül idézi meg a múlt hangulatát és szellemét.
Egy nemzeti album: célja, küldetése, szerkezete
Az Elrabolt Hungária egyfajta kulturális és vizuális időutazás, amely száz, 1920 előtti képeslapot sorakoztat fel, mindegyiket gazdag, informatív, de olvasmányos szövegekkel kísérve. A könyv célja nem pusztán az emlékezés, hanem a nemzeti identitás megerősítése is – annak megmutatása, hogy milyen élő és lüktető volt az egykori Magyarország városi és falusi élete a történelmi határokon innen és túl.
A szerzők alapos válogatást végeztek, hiszen nemcsak esztétikai szempontokat vettek figyelembe a képeslapok kiválasztásánál, hanem azt is, hogy azok milyen történetet mesélnek el. Így került be a kötetbe például a korabeli Kassa, Temesvár, Szatmárnémeti, Brassó, Arad, Marosvásárhely vagy épp az akkor még Magyarországhoz tartozó Fiume képi ábrázolása.
A képeslap mint történelmi dokumentum
A képeslap sokáig elsősorban turisták által használt, könnyed üzenethordozónak számított. Az Elrabolt Hungária azonban bebizonyítja, hogy ezek a látszólag jelentéktelen képek valójában értékes történelmi dokumentumok. Megőrizték a korabeli városok arculatát, építészetét, utcáit, sőt sok esetben a társadalmi élet színtereit is.
A képeslapokon keresztül kirajzolódik az egykori Monarchia-beli Magyarország kultúrája, polgári miliője, a vidéki közösségek gazdagsága, a történelmi sokszínűség és harmónia, amelynek emlékét Trianon után sokszor szándékosan igyekeztek eltörölni vagy elhallgatni.
Szöveg és kép összhangja
Pataki Tamás és Balázs D. Attila szövegei informatívak, de nem száraz tudományos tanulmányok. Inkább afféle történetmesélésként működnek – könnyen olvashatók, mégis megrendítőek. Olyan részleteket is felidéznek, amelyek már régen kiestek a kollektív emlékezetből: például miként éltek az emberek a Felvidék kisvárosaiban, milyenek voltak a napi rituálék Erdély kulturális központjaiban, vagy milyen volt a pezsgő élet Fiume kikötővárosában.
A szöveg-kép szimbiózisának köszönhetően a kötet nemcsak szemet gyönyörködtető album, hanem élményszerű történelemóra is. Egy olyan utazás, amelyet nem tankönyvekből, hanem érzéseken, képeken és személyes történeteken keresztül teszünk meg.
A cím mögött – „Elrabolt” jelentése
A könyv címében szereplő „Elrabolt” szó nemcsak fizikai területek elvesztésére utal, hanem szimbolikus értelemben is erős jelentéssel bír: elrabolták a történeti Magyarország eszméjét, sokszínűségét, békés együttélését, kulturális egységét. A könyv ezzel a szóval nemcsak a trianoni döntésre reflektál, hanem arra a kollektív veszteségre is, amit az utódállamok asszimilációs politikái és a múlt tudatos feledtetése jelentettek a magyarság számára.
Kiknek szól az Elrabolt Hugária?
- Az Elrabolt Hungária nemcsak történelmi érdeklődésű olvasóknak ajánlott.
- Ajánlható diákoknak, pedagógusoknak, családoknak, vagy azoknak, akik szeretnék jobban megérteni hazánk történelmi gyökereit.
- A kötet kitűnő ajándék is lehet azok számára, akik kötődnek a határon túli magyarsághoz, vagy szeretnék új szemmel látni a régmúlt városképeket és tájakat.
Fogadtatás és kiadás
A könyvet több konzervatív értelmiségi fórum is méltatta, kiemelve annak vizuális és nevelőerejét. A Pesti Srácok például úgy fogalmazott: „A régi magyar életérzést keltettük életre.” Ez a mondat remekül összefoglalja a könyv szellemiségét: egy olyan világot tár elénk, amelynek már csak töredékei élnek, mégis erőt és reményt adhat a jövő számára.
A könyv elérhető többek között a Bookline és az Erdélyi Könyv honlapján.
Az alábbi videóban Pataki Tamás beszél a könyv létrejöttéről és céljairól:
Ez is érdekelhet: